RS&GIS

RS&GIS  -  2012 / 1.  Zentai László

 

A digitális térképek hazai története csak más szakterületek (elsősorban az informatika) fejlődésével összhangban érthető meg teljes egészében. A térképészethez kötődően fontos annak ismerete is, hogy az adott időszakban éppen milyen állami alaptérképek voltak elérhetők.

Magyarország esetében még az 1980-as évek végén bekövetkező politikai és gazdasági rendszerváltás szerepe is lényeges, hiszen ez mind a térképkészítők, mind a térképfelhasználók számára jelentős változásokat hozott.

A digitális térképi adatbázisok iránti hazai igény kialakulásáról addig értelmetlen beszélni, amíg nincsenek olyan hazai felhasználók, akik ilyen adatbázisokat akarnak használni. A szocializmus időszakában a komolyabb számítástechnikai eszközök alkalmazása több okból is erősen korlátozott volt:

• a COCOM lista nem tette lehetővé komolyabb számítástechnikai eszközök (személyi számítógépek, szoftverek) hivatalos hazai beszerzését. Természetesen léteztek bizonyos kerülőutak, de ezek hivatalos alkalmazása csak erősen korlátozottan volt lehetséges. A COCOM lista korlátozásai 1990 szeptemberében szűntek meg Magyarországon.

• Mivel ekkoriban a magyar fizetőeszköz nem volt korlátlanul átváltható, így egy hazai intézmény hiába is rendelkezett esetleg a szükséges anyagi eszközökkel, azok beszerzéséhez az is szükséges volt, hogy ezt a pénzt valutára tudja váltani.

Ez a tanulmány az állami alaptérképek közül lényegében csak a topográfiai térképekkel foglalkozik, a földmérési alaptérképek digitalizálása műszaki szempontból hasonlóan ment végbe, de a jogi, politikai környezet komolyabb hatással volt rá.

 

 

Állami alaptérképek

Az állami alaptérképeknek két fajtája van: földmérési alaptérképek (gyakran használt kifejezéssel kataszteri térképek) és topográfiai térképek. A földmérési alaptérképek előállítása a polgári térképészet feladata. Ez a szakterület 1967-ben került ágazati (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium) irányítás alá, ekkor alakult meg a Földmérési és Térképészeti Intézet (FÖMI) is. A FÖMI jelenleg is a kormány földmérési és térinformatikai államigazgatási szervezete, melynek felügyeletét jelenleg a Vidékfejlesztési Minisztérium látja el. A földmérési alaptérképek szelvényei településenként készültek, de általában csak a belterületeket ábrázolták.Mivel az államigazgatási feladatok, (ingatlan-nyilvántartás) feladatait szolgálták, ezért nyílt minősítésűek voltak. A legtöbb esetben kéziratos formában készültek, általában domborzatábrázolás nélkül. A leggyakoribb méretarány 1:4000 volt, de előfordult még 1:2880 is.

A katonai topográfiai térképek felmérési méretaránya a III. katonai felméréstől kezdve 1:25000. S bár a két világháború közötti időszak nagy részében (1938-ig) névleg nem katonai intézményként működött a hadsereg térképészeti intézete, de lényegében ekkor is katonai feladatokat látott el, még akkor is, ha ebben az időszakban a polgári térképek nyílt minősítésűek voltak. A katonai topográfiai térképészet az ötvenes évek elején ugyanúgy szovjet befolyás alá került, mint az ország teljes egésze. A felmérési méretarány megmaradt 1:25000-esnek, de a katonai térképészet ettől fogva 2004-ig a Gauss-Krüger térképrendszert használta: alapfelület Kraszovszkij-ellipszoid, vetület Gauss-Krüger transzverzális szögtartó hengervetület). Ebben az időszakban több katonai térképmű készült (a felmérés, illetve a helyesbítés méretaránya 1:25000 vagy 1:50000 volt), de ezek technikai paraméterei változatlanok voltak, lényegében tartalmi helyesbítés történt. Az időszak első ilyen felmérése az 1950-1952 közötti gyorshelyesbítés volt, mely inkább csak szükségtérképnek tekinthető.

A polgári térképészet csak az 50-es évek elején kezdett bele az első topográfiai felmérésbe (az 1:10000 méretarányú népgazdasági célokat szolgáló állami alaptérkép, mely 1952-1980 között készült el). Egyben ez volt az addigi legnagyobb méretarányú térképmű is, amely az ország teljes területét lefedte. A felmérés eredetileg 1:5000-as méretarányban, sztereografikus rendszerben kezdték el. 1957-ben tértek át az 1:10000-es méretarány mellett a Gauss-Krüger vetületi rendszerre (a méretarány-váltás nem okozott komolyabb problémát, mert nyomtatott térképek még nem jelentek meg). Majd 1964-ben újabb változások következtek: a vetület újra sztereografikus lett s a nemzetközi szelvényezést felváltotta az ún. hazai szelvényezés, melynek leginkább látható következménye az volt, hogy a szelvények nem élben, hanem átfedéssel csatlakoztak.

Azt is fontos megemlíteni, hogy a felmérési méretarányból 1:25000, 1:100000 méretarányú topográfiai térképeket is levezettek.

 

 

Egységes Országos Térképrendszer (EOTR)

A kétféle polgári állami alaptérkép egyesítését a 12/1969. (III. 11.) kormányrendelet valósította meg, előírva a földmérési és térképészeti tevékenység korszerű, gazdaságos megvalósítása érdekében egységes, országos térképrendszer kialakítását. A 6/1969 (III. 11.) MÉM rendelet alapján az előzetes kutatási munka egy részét a FÖMI Geokartográfiai Osztálya végzi (a rendelet szerint a tervezett levezetett méretarányok 1:50000 és 1:1 Mi közöttiek).1971-bena javasolt méretarányok az: 1:100000, 1:200000 és az 1:500000 voltak (utóbbi már nem szelvényezett térképként).

Az EOTR geodéziai alapjaira vonatkozó kutatási munkák 1973-ban fejeződtek be. Ezután kezdte el a FÖMI az EOTR földmérési alaptérképeinek készítésére vonatkozó részletes szabályzattervezet kidolgozását. Az elkészült tervezetet 1974-ben az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal részletes vitára bocsátotta (megyei földhivatalok, OFTH vállalatai, Geodéziai és Kartográfiai Egyesület). Mindezek után az OFTH 1975. október 20-án adta ki az EOTR földmérési alaptérképeinek készítésére vonatkozó F.3. szabályzatot.

Az EOTR földmérési alaptérképek készítését szolgáló szabályzatai 1979-ben váltak csak teljessé, de az F.3-at már 1980-ban módosították.

A szakirodalomban az EOTR-t gyakran a népgazdasági célú állami alaptérkép felújításának tekintik, ami annak ellenére megállja a helyét, hogy a vetületi áttranszformálás és átszelvényezésmellett a topográfiai térképek jelkulcsa is megváltozott (a szintvonalrajzot például a régi szelvények filmjeiből illesztették össze, csak a változásokat kellett újra rajzolni).

A polgári topográfiai térképek felújításának kísérletei 1971-ben kezdődtek el (Szolnok, Szeged és Balaton környéki mintaterületek). Azért itt kezdték, mert innen még Gauss-Krügerrendszerű 1:10000méretarányú szelvények készültek korábban, amiket szerettek volna minél előbb kivonni a forgalomból.

Az EOTR-t a kezdetekben egy olyan egységes rendszernek tekintették, amely 1:500-as méretaránytól akár milliós méretarányokig le tudja majd fedni a térképfajtákat. Végül a konkrét topográfiai felmérés kezdetekor az alábbi topográfiai méretarányok elkészítését vették tervbe: 1:10000, 1:25000, 1:100000. A felhasználói igények kielégítésére elkészültek az 1:200000 méretarányú szelvények is. Az 1:25000-es méretarányú levezetett térképek készítése végül abbamaradt (kb. a szelvények negyede készült el). Az EOTR befejezését 1999 nyarán ünnepelték meg (eredetileg a 80-as évek végén fejezték volna be), bár az 1:10000 méretarányú térképszelvények egy része ekkor még nem lett sokszorosítva (a térképfelújításiciklus fejeződött be 1999. április 30-án), viszont már 1995-ben megkezdődött már elkészült szelvények helyesbítése. Ez a felújítás már számítógéppel támogatott technológiával lett elkezdve, de a végcél eleinte nem digitális térképek létrehozása volt, hanem az analóg térképi eredetik (filmek) előállítása korszerű számítástechnikai eszközök bevonásával. A felújítást végző vállalatok kísérletező kedvének köszönhetően később a vektoros adatok is előálltak, de a feladat továbbra is az analóg technológia számítógépes reprodukálása volt.

 

 

Titkosság

Az állami topográfiai térképek II. világháború utáni időszakban titkossá váltak. Vonatkozott ez nemcsak a katonai, hanem a polgári topográfiai térképekre is. A hozzáférés a titkos ügykezelés szabályainak betartásával volt lehetséges, amely csak nagyon korlátozott számú felhasználónak tette elérhetővé ezeket a térképeket.

1964-ben szovjet utasításra át kellett alakítanunk a polgári topográfiai térképeket, oly módon, hogy arról ne lehessen leolvasni a földrajzi koordinátákat, illetve egyéb műszaki adatokat. Végül is ennek lett a következménye az EOTR létrehozása. A katonai térképészet ezeket a topográfiai térképeket is titkossá kívánta minősíteni. Több évi kemény vita után az OFTH elérte, hogy az EOTR térképek csak szolgálati használatúak legyenek [5/1973. (MÉM. É. 4.) MÉM számú utasítás], bár néhány korai szelvény még titkos minősítéssel jelent meg. A szolgálati használatra minősítés végül csak látszólagos könnyítést jelentett, mert a kezelési szabályok továbbra is közel azonosak maradtak a titkos minősítésű térképekével.

Közvetlenül a rendszerváltás előtt jelent meg a 4/1988. (IX. 5.) HM rendelet, a térképészeti adatok és légi felvételek titokvédelméről, mely csak a hadsereg által készített térképektitokvédelméről szólt, a polgári szervek által készített topográfiai térlépeket meg sem említette. A rendelet azt jelentette, hogy az OFTH megrendelésére korábban készült titkos minősítésű polgári topográfiai térképek nyílttá minősíthetők. Eleinte a katonai térképészet az átminősítés feltételéül azt szabta, hogy a nyílt minősítésű topográfiai térképeket csak a gazdálkodó szervezetek kaphatták meg, közforgalomba nem kerülhettek, de a rendszerváltással ez a korlátozás is okafogyottá vált. A szolgálati használatra minősítést a 7/1989 sz. MÉM rendelet teljes egészében eltörölte.

Az 1991. évi 15. sz. MÉM Értesítőben jelent meg a titkos minősítésű térképek szolgálati titokkörből történő kivonásáról szóló tájékoztató, amely felsorolja az 1990. október 1-től feloldott titkosnak nem minősülő térképek körét (a katonai topográfiai térképek titkosságát 1992 decemberében oldották fel). Azonban az 1989. július 1. előtt készült légifelvételekre nem (csak az ezután készültekre) oldotta fel a titkosítást.

A földmérési állami alaptérképek a 16/1983. (IX.29.) MÉM rendelet alapján nyílt minősítésűek voltak (földmérési és lakossági célú adatszolgáltatás). (Papp-Váry 2010)

 

 

Informatikai lehetőségek Magyarországon

A digitális adatbázisok, térképek létrehozása a nálunk fejlettebb országokban is csak akkor kezdett el megvalósulni, amikor a felhasználói igények is megjelentek.

A számítástechnika gazdasági és társadalmi hatásait felismerve, az akkori szocialista országok közötti kooperáció keretein belül, a kormány már 1967-ben kezdett előkészíteni egy Számítástechnikai Központi Fejlesztési Programot (SZKFP). Az 1968-69 között kidolgozottprogramot a Minisztertanács 1971-ben hagyta jóvá. A program előkészítésének ésbeindításának eredményeként hazánkban megindult a hardver- és a szoftvergyártás, aszámítástechnikai oktatás, a szakemberek felkészítése, megerősödtek a számítástechnikaiintézmények. Volt iskola-számítógépesítési-, államigazgatási informatikai fejlesztési- ésrobotizálási program stb., létrejöttek az államigazgatás nagy nyilvántartó rendszerei,

a különböző ágazatinagy rendszerek. A különböző(szocialista) országokkal együttműködve részesei voltunk az EgységesSzámítógép Rendszernek (ESZR), a Mini Számítógép Rendszernek (MSZR), és még jónéhány más „együttműködésnek”. Mindezt úgy, hogy a fejlett számítástechnikai rendszerekreés berendezésekre, alap- és alkalmazói szoftverekre behozatali korlátozás volt érvényben(COCOM lista). Ez utóbbi rákényszeríttette az országot a saját lábon való állásra. Jellemző erre az időszakra, hogy közel 170 számítógép típust alkottak meg és hoztak létre a tervezőink. (Varga 2010)

Természetesen ettől függetlenül a hetvenes-nyolcvanas években a szocialista országokban is folytak informatikai jellegű tudományos kutatások, sőt bizonyos területeken konkrét alkalmazások is történtek. Mivel az eszközök, szoftverek beszerzése szinte kizárólag csak a nyugati országokból volt lehetséges, sőt esetenként a COCOM lista még az anyagiak megléte esetén is jelentősen megnehezítette a vásárlást, így az erőforrások koncentrálása volt a leghatékonyabb eljárás.

Hazánkban az elektronikus technológiaváltás első lépcsője az egyes ügyviteli munkák gépesítése, az államigazgatási ügyvitel korszerűsítése volt. Az 1970-es évek elején elfogadásra került az Országos Számítógép-alkalmazási Kutatási Fejlesztési Terv. Kialakultak a központi számítógépes alkalmazások, majd az államigazgatási adatfeldolgozást végző számítóközpontok hálózata. Területi és helyi szinten megvalósított számítógép-alkalmazások egy-egy elszigetelt, zárt feladatkörben, alacsony fokú integrációval valósultak meg. Majd a tanácsi apparátusban a számítógép-alkalmazás több feladatra is kiterjedt, először a közpénzügyek igazgatása (költségvetési-gazdálkodási, illetve adónyilvántartás) területén, a számítástechnika fejlődésével és elterjedésével egyidejűleg pedig egyre több szakigazgatási területen került a számítógép alkalmazása bevezetésre az adminisztratív tevékenység végzésén túl. (Gyergyák 2011, Kalas 1979)

A hetvenes években a kormányzati igények rendszeres kiszolgálója a Központi Statisztikai Hivatal és annak számítóközpontja volt, de viszonylag hamar kiderült, hogy az ötéves népgazdasági tervek elkészítéséhez és azok teljesítésének rendszeres ellenőrzéséhez szükség van a szakterületi sajátosságokat is bemutatni képes ágazati információkra.

Magyarországon az állami feladatok informatikai támogatására hozták létre az Államigazgatási Számítógépes Szolgálatot (ÁSzSz), mely a KSH egyik leányvállalataként alakult meg 1975-ben, elsősorban országos hatáskörű szervek számításigényes feladatainak elvégzésére, illetve a tevékenységei közé tartozott többek között a „nem termelő” ágazatok ún. nagygépes kiszolgálása. Ezzel a mai magyar központi közigazgatási rendszer alapjai már a hetvenes években léteztek, amikor az ÁSzSz) keretein belül elérhető volt az Állami Népesség-nyilvántartás Rendszere, egyes egészségügyi rendszerek, a szociálpolitika rendszerei, a természeti környezet rendszerei és különféle anyagi és szellemi javak nyilvántartó rendszerei. A területi adatfeldolgozás és számítástechnikai fejlesztés gazdája a Számítástechnikai és Ügyvitelszervezési Vállalat (SZÜV) megyei szintekre telepített számítóközpontokból álló hálózata volt.

Fénykorát az ÁSzSz a 80-as évek közepére érte el, amikor a személyi számítógépek megjelenése a COCOM lista által számunkra nem hozzáférhető informatikai eszközök alsó szintjét is megemelte. Az ÁSzSz létszáma a KSH-tól való elszakadás után csökkenni kezdett, 1996-ban magántulajdonba került majdmegszűnt (ill. néhány fős holding maradt belőle).

A szolgálat kitüntetett szerepét a grafikus adatok kezelésére alkalmas környezet is segítette (plotterek).Akkori jelentősebb térinformatikai produktumaik: Szeged és Budapest földmérési és térképészeti adatbázisánaklétrehozása, a Dedata CAD szoftver alkalmazásával a főváros népszámlálási körzethatárostérképeinek előállítása. Az ÁSzSz együttműködésével 1989-ben született meg – jórészt elméleti kutatások eredményeként – a digitális térképi adatok átvitelének szabványtervezete.A kidolgozásban részt vettek még a MH TÁTI (Magyar Honvédség TóthÁgoston Térképészeti Intézet), a Budapesti Műszaki Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és az MTA TAKI (TalajtaniKutatóintézet) munkatársai is.

 

 

Az első hazai digitális adatbázis

Nem egyszerű annak eldöntése sem, hogy mi tekinthető az első hazai digitális térképi adatbázisnak. A katonai és a polgári topográfiai térképek előállítói, az ágazati szakmai intézmények energiáját lekötötte az állami alaptérképek előállítása és csak kismértékben tudtak informatikai kutatásokkal, fejlesztésekkel is foglalkozni. Mindeközben más intézményekben jobban tudtak koncentrálni az informatikai fejlesztésekre s már felmerült az igény a saját szakterületük digitális adatainak adatbázisba szervezésére, de az igazi térinformatikai adatbázis létrehozásának legnagyobb akadálya a digitális állami alaptérkép hiánya volt (legalábbis a nyolcvanas évek második felében).

Véleményem szerint az első hazai térképészeti jellegű digitális adatbázisnak a Posta Kísérleti Intézet (PKI) terepmodellje tekinthető, amelyet 1978-ban kezdtek el használni. Ebben az időben a térképészet szakmai intézményei még nem használtak számítógépet, a távközlésnél viszont égető szükség volt számítógépes adatbázissal támogatott tervezési módszerek alkalmazására, amelyek a térképészeti igényeknél jóval kisebb felbontású adatbázissal is megoldhatók voltak.

A térképi alapot a népgazdasági célú állami alaptérkép 1:25000-es méretarányú levezetett térképei jelentették. 1972-re befejeződött az 1154 db térképszelvény előállítása, kinyomtatása. A magyar topográfiai térképek közül ezek a térképszelvények láthatóan kilógnak: egyrészt csak két színben voltak sokszorosítva (barna, fekete), így munkatérkép jellegűnek tűntek, másrészt ez volt az egyetlen modern topográfiai térképünk, amelyen semmiféle koordinátahálózat nem volt (annak ellenére, hogy elvileg sztereografikus vetületben készültek, s a korábbi hasonló térképeinken volt ehhez illeszkedő koordinátarendszer).

Természetesen mivel ezek a térképek titkosak voltak, így a PKI-nak a terepmodell létrehozásához a FÖMI segítségére és a Honvédelmi Minisztérium engedélyére is szüksége volt. Az engedélyt a PKI 1971 decemberében kapta meg, ekkor kezdődhetett volna el az érdemi kartográfiai munka. A PKI számára ekkor derült ki, hogy az 1:25000 méretarányú topográfiai térképek semmiféle koordinátarendszert nem tartalmaznak, így a katonai térképészet segítségével szelvényenként 4 ismert koordinátájú pontot is felszerkesztettek. Az így kiegészített térképszelvények szigorúan titkos minősítésűekké váltak, így kezelésük ennek megfelelő volt. A szigorúan titkos minősítés jelentősen korlátozta a feladatot végző személyek számát is.

A térképszelvényekre egy merev fóliát (asztralont) helyeztek, melyre egy olyan rácshálót szerkesztettek fel előzetesen, amely 200 méteres terepi távolságnak felelt meg (ennek megfelelően az adatbázis neve: DTM-200, digitális terepmodell). A feladat abból állt, hogy minden egyes 200*200 méteres elemi területhez (amely 1:25000-es méretarányban 8*8 mm-nek felelt meg) le kellett olvasni egy magassági értéket. A térkép alapszintköze 5 méteres volt, amely ugyan lehetővé tette volna a méteresnél pontosabb interpolációt is, de az adattárolás lehetőségei egész méter értékűre korlátozták a magassági adatokat (célszerűen az elemi terület legmagasabb pontja lett az adott elemi területhez tartozó magasság érték). A másfél évig tartó munkát a Pest Megyei Tanácsi tervező Vállalat geodéziai csoportja végezte el, melynek eredménye több mint 50000 oldal jegyzőkönyv volt. A számítógépes feldolgozást, a lyukkártyák elkészítését a győri Széchenyi István Közlekedési és Távközlési Főiskola – akkor még Budapesten működő – Távközlési Kara, s később a BME Közlekedésmérnöki Kara számítóközpontja végezte.

Ugyanebben az időben egy másik hasonló topográfiai adatbázis elkészítése is megindult: a Posta Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóság Frekvenciagazdálkodási Osztálya Digital Surface Modell (DISUM) létrehozása. Ugyanazokból az 1:25000 méretarányú térképszelvényekről ebben az esetben leolvasták az EOTR kilométerhálózat és a 10 méterenkénti szintvonalak metszéspontjának koordinátáit, illetve felhasználták további konkrét magassággal bíró pontok koordinátáit is. Ez az adattárolási rendszer a térkép kirajzolásához (plottolás) optimális volt, de pl. metszetszerkesztés csak nagyon nehézkesen volt megoldható.

A DTM-200 esetében a térképekről lényegében csak a terep magassága megállapításának volt értelme, s bár a vezeték nélküli távközlést más tényezők is befolyásolták, de az épített környezet (épületek) és a vegetáció (fák) magasságával kapcsolatos információk nem voltak megfelelő pontossággal kinyerhetők az állami topográfiai térképekről (korábban ilyen igények nem is fogalmazódtak meg velük kapcsolatban és lényegében csak napjainkban, a lézerszkennelés szolgáltat ilyen nagy pontosságú adatokat). Az átlagos mikrohullámú és URH-számításokhoz a 200 méteres terepi rácsháló megfelelő volt. A rácsháló felezése ugyan a számítások pontosságát a duplájára növelte volna, de a tárolandó adatmennyiség a négyszeresére nőtt volna. A kisebb rácsháló esetén a pontosságot már jelentősebben befolyásolta volna a fedettség, illetve az épített környezet, melyek jelentős mértékben befolyásolták a hullámterjedést.

 

Korabeli plotterrel készült tömbszelvény a DTM-200 alapján

A DTM-200 tapasztalatait felhasználva a PTI elkészítette DTM-200-ból közvetlenül származtatott DTM-1000-t (1000 méteres rácsháló) és a DTM-3000-es adatbázist, mely már nem csak magyar területeket ábrázolt (Európa területének kb. 44%-át fedte le).

Az adatbázissal kapcsolatos munka egy Honeywell 2200 típusú számítógépen indult meg (melyet 1970-ben szereztek be), majd R-30, R-36, TPA-11/440 típusú számítógépeken folytatódott, amíg a személyi számítógépek nem voltak elérhetők. Az adatrögzítés akkori pontossága 30%-os valószínűséggel tartalmazott egy elütést, mely csak a mainál sokkal bonyolultabb és időigényesebb eszközökkel volt javítható.

A DTM-200 adatbázis és az azt alkalmazó tervezőprogramok üzembe állítása után először a Postán belül jelentkeztek felhasználók (a tervezők mellett már az ebben az időben alakult vállalati gazdasági munkaközösségek is). Később külső felhasználók is elkezdtek érdeklődni az adatbázis és a tervezőprogramok iránt, hiszen a legtöbbjük még a térképszelvényekhez sem férhetett hozzá azok titkossága miatt. Az adatbázist oktatási célra a Magyar Honvédség és a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia is megkapta. Az első komoly külső megrendelés a Városépítési Tudományos és Tervező Intézettől (VÁTI) érkezett, amely üdülőhely-alkalmassági vizsgálatokra 2*2 km-es rácshálózatot igényelt. Kiszámolták a lejtőszöget, a lejtők kitettségét s a technikai fejlettség változását mutatja az is, hogy először sikerült az adatbázisból generált képet színes monitoron szemléltetni. (Divényi-Koós 1982; Koós 1996)

A katonai térképészet digitális domborzatmodellje (DDM) 1992-ben készült el. Magyarország területére vonatkozóan tartalmazza a Föld felszínének balti alapszint feletti magasságait egy 10 x 10 (DDM-10), illetve egy 50 x 50 méteres (DDM-50) oldalhosszúságú rácshálózat sarokpontjaiban (az 50x50 m-es hálósűrűségű modell számítását végezték el, amelyet utólag, interpolációval sűrítettek 10x10m-esre.). Adatforrásul az 1:50 000 méretarányú katonai topográfiai térképek szintvonalas domborzati fóliái szolgáltak. A szintvonalakból a domborzati rácsot egy hazai fejlesztésű, igen nagy számítási sebességet biztosító sejtprocesszorral kiegészített IBM PC gépen, a sejtprocesszorhoz kifejlesztett szoftverrel állították elő a katonai térképészetnél. A domborzatgeneráló szoftver hiányosságait pótlandó a térképész szakemberek számos kisebb-nagyobb szoftverfejlesztést végeztek.

A DDM-el kapcsolatos munkákat kezdetben IBM PC gépeken végezték. A későbbiek során sikerült újabb erőforrásokat is bevonni a munkába. Az 1992-ben vásárolt DEC VAXStation munkaállomások, valamint a LaserScan VTRAK és LITES 2 szoftverei jelentős méretekben hozzájárultak a feladat sikeres végrehajtásához, illetve megalapozták a DTA-50 munkálatainak előkészítését. A DDM első megrendelője és anyagi támogatója a Frekvenciagazdálkodási Intézet (FGI) volt. A munkát az FGI finanszírozta, a Térképészeti Intézet végezte. Mindkét fél jogosult volt saját feladataihoz használni a domborzatmodellt, az értékesítésből származó bevételeken 50-50%-ban megosztoztak.(Mihalik)

 

 

A személyi számítógépes korszak hardverei

1981-ben válik piaci termékké az IBM Personal Computer (PC). Érdemes az első személyi számítógép paramétereit felsorolni:

• 4,77 MHz Intel 8088 processzor,

• 16 kB memória (RAM)

• 160 kB hajlékonylemezes meghajtó (floppy)

• 80x25-ös karakteres MGA képernyő

• szabványos irodai írógép billentyűzet geometriájával és kiosztásával kompatibilis számítógépes billentyűzet.

Ebben a konfigurációban sem a tápegység teljesítménye, sem a BIOS-a (a ROM speciális része) nem támogatta merevlemezes tároló beépítését. A konfiguráció kezdeti ára meghaladta a 3000 dollárt, de a legolcsóbb hajlékonylemezes meghajtó és monitor nélküli, 16 kB memóriával ellátott változat ára is 1500 dollár felett volt.

Operációs rendszerként kifejezetten erre a gépre (pontosabban az ún. Intel 8086-os processzorcsaládra) fejlesztette ki a Microsoft MS-DOS-t azzal a szándékkal, hogy az akkor már ígéretesnek látszó Unix nagygépes operációs rendszerből minden olyan funkciót megvalósítsanak, amely egy ilyen kategóriás hardveren egyáltalán szóba jön. 1982-től volt elérhető termék, de az IBM saját neve alatt is forgalomba hozta.

A szokásos, már komolyabb feladatokra is használható konfigurációban már több memória és 360 kB floppy volt, valamint lehetőség volt 320x200 pixeles, négy szín megjelenítésére képes, CGA monitorra is. Az 1993-ban megjelent továbbfejlesztett modell (XT, eXtendedTechnology) már sokkal sikeresebb termék volt, elsősorban a merevlemezes meghajtónak (10 MB) és a megnövelt memória kapacitásnak köszönhetően.

Az 1984-ben megjelent AT (Advanced Technology) már az Intel 80286-os, 16 bites processzorára épült. Ezeknél a modelleknél már szabvány volt a 640 kB memória (RAM), a lassan növekvő kapacitású merevlemez és a színes monitor. Az EGA szabványú grafikus kártya már 640*350-es képernyőfelbontásra volt képes 16 színben.

A személyi számítógépek gyors elterjedése több tényezőnek köszönhető:

• bár az árak kezdetben magasak voltak, de a különféle konfigurációk lehetővé tették az anyagi lehetőségeknek megfelelő modellek összeállítását;

• az IBM lehetővé tette az architektúra klónozását, így az ekkoriban nagy kapacitást kifejlesztő távol-keleti (tajvani, malajziai) gyártók rövid ciklusidővel és az – olcsó munkaerőnek köszönhetően – sokkal kedvezőbb áron előállították az egyes alkotóelemeket (az egyetlen nehézséget a BIOS klónozása jelentette, az IBM egyedül ezt szabadalmaztatta, így ennek másolása tilos volt az IBM engedélye nélkül; a klóngyártók az IBM BIOS visszafejtésével és újraalkotásával érték el a céljukat, bár a kezdeti időkben a 100%-os kompatibilitás megvalósítása nem minden gyártónak sikerült);

• az IBM a kezdetekben maga is hagyta jóvá a klónokat, de a nagyszámú távol-keleti gyártóval nem tudtak lépést tartani;

• a szoftverválaszték folyamatosan nőtt, az üzleti alkalmazások mellett fontos szerepet játszottak a játékprogamok is.

A nyolcvanas évek elején-közepén a kelet-európai szocialista országok kimaradtak a PC-s korszakból. A COCOM-lista korlátozásai, illetve a magas árak miatt csak elvétve került be még ekkoriban IBM PC az országba. A szocialista országokban is egyre fontosabbá vált az informatikai eszközök tömeges alkalmazása, beépítése az oktatásba.

Magyarország számára mind árban, mind hozzáférhetőségben a Commodore 64 és hasonló kategóriájú hobbiszámítógépek jelentették a kitörési lehetőséget. Ha központilag ilyen gépeket nem is hoztak be, de a magánimport révén elég sok ilyen eszköz került be az országba, elsősorban nem magánszemélyek, hanem vállalatok, intézmények kezdték őket alkalmazni szövegszerkesztésre, könyvelésre és hasonló egyszerűbb feladatok végrehajtására.

Időben az első szélesebb körben ismertté vált hobbiszámítógép a Sinclair ZX Spectrum volt, mely 1982-ben jelent meg. Az eredeti Spectrum számítógépet 16 kB vagy 48 kB memóriával szállították (a bővítéshez rendelkezésre állt kiegészítő).

A Commodore 64 is 1982-ben jelent meg, érdekes módon a grafikai képességei ekkoriban bizonyos tekintetben meghaladták az IBM PC-két, legalábbis sokkal alacsonyabb áron már nyújtottak valamit a játékra éhes felhasználóknak.

Az iskolai számítógépes oktatás megindítására még ezek a hobbiszámítógépek is túlságosan drágák voltak, így a hazai elektronikai ipar segítségével a nyolcvanas évek közepén létrejött néhány magyar gyártású/összeszerelésű rövid életű termék: Videoton TVC, Primo, HT-1080Z. Rövid életüket egyrészt a hazai elektronikai ipar viszonylagos fejletlensége, másrészt a rendszerváltás okozta politikai és gazdasági nyitás okozta, mely lehetővé tette az IBM PC-khez való könnyebb hozzáférést.

Természetesen a Magyarországon könnyen elérhető hobbiszámítógépek alkalmatlanok voltak térképészeti, térinformatikai alkalmazásra, fejlesztésre, de jól jellemzi az időszakot, hogy bár felhasználói oldalon már megjelent az igény a komolyabb számítógépek használatára, de az anyagi lehetőségek és a COCOM-lista korlátozásai eleinte csak nagyon lassú fejlődést tettek lehetővé.

Szoftverek, hazai alkalmazások

1960-ban a MIT Lincoln Laboratory alkalmazottja Ivan Sutherland elindítja a Sketchpad nevű kutatási projektet, melyet a CAD ipari alkalmazása felé tett első lépésnek tekinthetünk. 1962-ben fejlesztették ki az első digitalizáló táblát, mely hamarosan piaci termékként is elérhetővé vált.

A 60-as évek elejétől mind az európai, mind az amerikai autógyáraknál folytak matematikai-informatikai jellegű kutatások a tervezési és gyártási folyamatok automatizálása érdekében (de talán a japán ipar használta ki ezeket a lehetőségeket ebben az időben a leghatékonyabban), s igazából ez vezetett a számítógéppel segített tervezés (CAD: Computer-Aided Design) kialakulásához. Tervezési szempontból a megoldás az elemi részekre bontás volt, hiszen a tervezés szempontjait tekintve az alkatrészek elemi testekre bonthatók. A másik nehézséget a számítások elvégzése okozta. Vagyis tulajdonképpen a tervezőművészet ésa mérnöki tudás keveredése hozta létre a CAD-et.

1970-ben alapították meg az M&S Computing nevű céget, amely az Intergraph jogelődjének tekinthető, s még ebben az évben elkészítették az első kísérleti grafikus munkaállomást. 1975-ben fejlesztette ki a grafikus munkaállomások egyik vezető gyártója a Tektronix az első 19”-os monitort. A hetvenes évek végének tipikus CAD rendszere 16 bites processzort és maximum 512 kB memóriát használt, a tipikus háttértár 20-30 MB volt és a konfiguráció teljes ára 125 000 dollár volt.

1982-ben alakul meg az Autodesk céget azzal a céllal, hogy kifejlesszenek egy 1000 dollárnál olcsóbb PC-s CAD szoftvert. Az AutoCAD első változata 1982 decemberében jelent meg. 1985-ben alakul meg a Bentley cég, sokáig együtt fejlesztik az Intergraph-fal a MicroStation programot. 1990-re a MicroStation már 100 000 példánynál többet értékesített fő termékéből, míg az AutoDesk az év végéig 500 000 AutoCAD, 300 000 Generic CAD és 200 000 AutoSketch változatot adott el.

Személyi számítógépes környezetben, a DOS-os időkben a számítógépes grafika a legtöbb felhasználó számára legfeljebb egy raszteres képmanipuláló program képében jelent meg. Természetesen bizonyos szakterületeken (például a térinformatikában is) már ekkor is alkalmaztak vektoros grafikai lehetőségeket.

Az első piaci forgalomba került általános célú vektorgrafikus program az Adobe Illustrator volt, az 1.0-s Mac változat 1987-ben jelent meg. A kezdeti időkben az Illustrator szerepe domináns volt a Mac platformon, ahol legfőbb vetélytársa a Freehand volt. A PC-s platformon gyorsan átvette a vezető szerepet a CorelDraw, melyet eleinte csak ún. üzleti grafikai programnak szántak, de itt reménytelen volt az akkori piacvezető a Harvard Graphics mellett megfelelő piaci részesedést kihasítani, ezért változott a Corelnél a fejlesztés iránya.

 

Megyei tervezést szolgáló kartogram kísérleti változata (1972)

Hazánkban az első térinformatikai szoftverfejlesztések, illetve alkalmazások a nyolcvanas évek közepére-végére tehetők, de mindenképpen meg kell említeni, hogy az ELTE Térképtudományi Tanszékén már 1972-ben elkészült az első, az akkori számítástechnikai lehetőségekhez alkalmazkodó rendszer, a COMAPO.Az Országos Tervhivatal Tervgazdálkodási Intézetével együttműködve a területi kutatáshoz és tervezéshez dolgoztak ki olyan számítógépes módszert, amely a térképrajzolás idejét lerövidítve nyomtatta ki a térképet. Mivel ezek a megyei bontású kartogramok elsősorban a tervezés célját szolgálták, így nem okozott komoly problémát a térképek gyenge megjelenítési minősége, de azt is meg kell jegyezni, hogy ettől függetlenül a módszer nem lett széles körben elterjedt. A hardverkörnyezetet az ICT 1905 típusú mainframe számítógép biztosította, melyet Kanadában fejlesztettek ki és a hatvanas-hetvenes években főleg az európai piacon volt sikeres vetélytársa a hasonló kategóriájú IBM számítógépeknek. A programozás ALGOL nyelven történt. A legkomolyabb problémát a nyomtatás, a megjelenítés okozta, a korabeli sornyomtatók (mátrixnyomtatók) nem voltak képesek megfelelő pontosságú nyomtatásra, az alkatrészek kopásával a karakterek egymástól való távolsága is változott- A hibák egy része kiküszöbölhető volt indigó alkalmazásával (az indigós nyomtatás szürkeségi hatása egyenletesebb volt). Az így készült térképek legfeljebb csak erősen lekicsinyítve voltak olyan minőségűek, hogy akár nyomdai úton is lehetett őket sokszorosítani.(Lackó)

Az egyik első, Magyarországon használt térinformatikai célszoftver a Gradis-2000 volt, melyet a Budapesti Műszaki Egyetem Geodéziai Intézete szerzett be 1982-ben és a Paksi Atomerőmű geodéziai felmérési munkáinál használtak. A Gradis-2000 egyedi, Contraves gyártmányú munkaállomáson és PDP 11/44 típusú számítógépen futó programrendszer volt. Alkalmas volt térképek digitalizálására, más forrásból érkező adatok importálására, grafikus objektumok definiálására. Lehetséges volt grafikus és alfanumerikus adatok egységes kezelése.

Az 1985-ben alakult Geometria (kisszövetkezet, később kft., illetve térinformatikai rendszerház) első tapasztalatait az alfaGrafik (AutoCAD jellegű térinformatikai rendszer) kifejlesztésében szerezte. Ennek is köszönhető, hogy a később ismertetésre kerülő Országos Térinformatikai Alapadatbázis (OTAB) elkészítése a Geometria vállalkozásában valósult meg.

A Fővárosi Tanácsnál a Földhivatal Földmérési Osztálya az Államigazgatási Számítógépes Szolgálattal együttműködve készítette el a főváros 1:1000 méretarányú földmérési térképét (váztérkép). A munka a felmérés hiányosságainak következtében csak kb. 2/3 részben készült el. A projekt célja elsősorban az adatbeviteli oldal vizsgálata volt, mely az ÁSzSz saját fejlesztésű szoftvere segítségével történt, az adatokat a későbbiekben konvertálták az elterjedtebb rendszerekbe. 1987-88-ban a Fővárosi Magrendszer projekt keretében elkészült a főváros 1 : 4000 méretarányú részletességnek megfelelő utcatengelyes, illetve tömbkontúros digitális alaptérképe a Geometria alfaGraphic rendszerében.

Egy másik földhivatali projekt keretében elkészült az 1:10 000 méretarányú, a főváros teljes területét ábrázoló alaptérkép is. Térképek az említett projektek eredményeképp jórészt csak fekete-fehér vagy színes plotterrel készültek, de alaptérképként felhasználták Magyarország Nemzeti Atlasza készítésénél is.

A Földhivatalban folyt munka fontosságát jelzi, hogy 1988-ban ők mutatták be hazánkban először a PC ArcInfo-t és 1988 novemberében ide került az első legális példány is, illetve hogy az akkor ott dolgozók ma is a térinformatikai szakmában dolgoznak különféle magáncégeknél. (Zentai) Más források szerint (Márkus) az első Arc/Infoalkalmazói rendszert a FÖMI-ben telepítették 1989-ben.

A Magyar Állami Földtani Intézetben (MÁFI) földtani térképek számítógépes elkészítésére 1986-ban fejlesztették ki a REBEKA alrendszert, de az AutoCAD 9 megjelenése után felhagytak a saját fejlesztéssel. 1989-ben szerezték be az ország és a régió első Intergraph munkaállomását (a COCOM-lista korlátozásai, illetve az Intergraph európai jelenlétének akkori szinte teljes hiánya miatt az adminisztráció több mint egy évet vett igénybe). Ettől kezdve a földtani térképek tematikus tartalmának rögzítése IntergraphMicrostation, illetve AutoCAD környezetben történt.

Az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetében (TAKI) a nyolcvanas évek elején készült el a Talajtani Információs Rendszer (TIR), mely Pest megye területére két adatbázis elkészítését tűzte ki célul: ebből csak a pontszerű adatok adatbázisa (talajadatok) készült el, a térképes adatoké nem. A rendszer az ÁSzSz gépén futott, a bevitel a TAKI saját gépein (Videoton) történt. Végtermékként néhány pontszerű ábrázolás készült plotterrel.

Másik, ma is használható rendszerük, az 1989-90-ben kifejlesztett AGRO-TOPO talajtani információs rendszer volt, melynek alapja az 1:100 000 méretarányú EOTR térkép. A rendszer PC-re épült (AutoCAD alatt) és az egyik első hazai GIS alkalmazásnak tekinthető. (Zentai)

 

 

Tudományos, szakmai élet

ACAD/CAM szakterület fontosságát az is jól mutatja, hogy a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején gyakorlatilag csak ezen a szakterületen folytak komoly kutatások (bár az Egyesült Államokban és Kanadában már a hatvanas években megindultak a térinformatikai fejlesztések) az ipari alkalmazások mellett.

Mindenképpen megemlítendő a Nemzetközi Térképészeti Társulás (ICA) 1989-ben Budapesten megrendezett nemzetközi konferenciája (az ICA kétévente rendezi meg ezt a rendezvény). Itt mutatták be Magyarország Nemzeti Atlasza új kiadásának első példányát. Szakmai szempontból a konferencia fontossága részben abban állt, hogy a szakterület élvonalába tartozó előadásokat hallhattak a hazai résztvevők, másrészt a nagy konferencia megrendezése olyan szakmai összefogást kívánt meg a hazai térképészeti szakemberektől, amely aztán évekig tartó együttműködéseket is megalapozott.

Jól mutatja a hazai viszonyokat, hogy a kilencvenes elején a szakmai-tudományos rendezvények sorát (a távérzékelés korai alkalmazásai mellett) a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) által szervezett a World Computer GraphicAssociates által szponzorált CAMP (Computer-aided Technologies for Management and Productivity) konferenciák sora nyitotta meg. Az 1991-1995 között évente megrendezett konferencia megpróbálta egyesíteni a számítógépes grafikát ipari, mérnöki céllal hasznosító szakterületeket: építészeti alkalmazások, erőművi tervezés, gépészet, térinformatika, térképészet, multimédia, minőségbiztosítás. Kiderült, hogy a CAD/CAM módszerek sem informatikai, sem grafikai szempontból nem tartalmaznak sok közös elemet. A kilencvenes éveket követően az informatikai jellegű alkalmazások olyan mértékben specializálódtak, hogy az egyes szakterületek kutatási önállóan fejlődtek tovább.

1991-ben Szolnokon már önkormányzati térinformatikai szakmai konferenciát rendeztek a Belügyminisztérium közreműködésével, melyet aztán évi rendszerességgel sokáig megrendeztek (Országos Térinformatikai Konferencia). A Hungis alapítvány 1991-től térinformatikai diploma- és szakdolgozat pályázatot hirdetett meg. 1992-93-ban indul GIS/LIS konferenciák sorozata a Műszaki Egyetemen, illetve a Térinformatika afelsőoktatásban konferenciák sorozata a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Tájrendezési Tanszékének szervezésében.

A Térinformatika szaklap elindítására 1989-ben érett meg az idő. A mutatványszámot még a ComputerWorld Informatika Kft. és a Geometria Kisszövetkezet együtt adta ki, de a későbbi számok kolofonjában már csak a Geometria Műszaki Fejlesztési Kisszövetkezet, illetve az 1990-as évek második felétől Geometria Térinformatikai Rendszerház szerepelt. Az 1991. április számtól kezdve a kiadó a Hungis Alapítvány volt.

Az 1989-es számítástechnikai szakkiállításon, a Compfair-en kiállítóként szerepelt az Államigazgatási Számítógépes Szolgálat, a Digit (digitalizáló tábla, plotter disztribútor), a FÖMI, a Geometria és a katonai térképészet. (Zentai)

A hazai szakirodalom hiánya is akadálya volt a térinformatika, a digitális térképek alkalmazásának, bár az informatikai szakterületen eddigre már megszokottá vált, hogy a rendkívül gyors fejlődés gyakorlatilag csak az angol nyelvű szakirodalom követésével volt lehetséges. Ezt a tendenciát aztán az internet rohamos elterjedése is tovább erősítette.

A hazai szakmai összefogás első példája az 1993-ban megjelent A térinformatika és alkalmazásai című kötet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság szervezésében.

Az összefogás másik szép példája az NCGA Core Curriculum, akkoriban a világ legelterjedtebb térinformatikai tananyagának lefordítása, sokkal inkább átültetése, illetve megjelentetése volt az EFE FFFK Térinformatikai Tanszéke kiadásában 1994-ben Balogh Imre, Márkus Béla, Márton Mátyás, Mezősi Gábor és Paksi Judit szerkesztésében. Természetesen az amerikai szakkönyv magyar fordítása főleg a már a szakterületen valamilyen ismerettel bíróknak adott hasznos információkat. Az akkori hazai viszonyokat bemutató külön kötet nagyon szemléletes képet ad a formálódó hazai térinformatikai életről. A térinformatika üzletté válását jól jelzi, hogy 1993 őszén egy holland kiadó két kötetes angol nyelvű kiadványban (The HungarianMarket-place) mutatja be a magyarországi gazdasági, politikai viszonyokat, nagy terjedelmet szentelve a térinformatikai lehetőségeknek. 1994 decemberében jelenik meg először A magyarországi térinformatika forráskönyve a Hungis Alapítvány szervezésében és kiadásában.

Az első felsőoktatási szakkönyvnek a DetrekőiÁkos-Szabó György szerzőpáros Bevezetés a térinformatikába című műve tekinthető (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995).

 

 

DTA-200

A Geodéziai Adatbázis (GAB) létrehozása volt a térképkészítés automatizálásának első állomása a katonai térképészetben. Az adatbázis fejlesztése 1978-ban kezdődött és 1986-ban fejeződött be. Ez az adatbázis a magyarországi felsőrendű háromszögelési alappont hálózat pontjainak, a negyedrendű főpontoknak, a negyedrendű pontoknak és az alappontokhoz tartozó iránypontoknak az adatait tartalmazza. Mivel az alappontok koordinátáit esetenként többféle (katonai és polgári) vetületi rendszerben is meghatározták, így a lekérdezés ilyen adatokat is szolgáltatott.

A GAB 1986 óta – egészen a közelmúltig – szerves része volt a katonai térképészetben a térképkészítés technológiájának (a hagyományos térképkészítési eljárásban a koordinátahálózat megrajzolása után ezen alappontok felszerkesztése adta a térkép vázát, s minden más térképi elemet lényegében ezekhez „igazítottak”). Később a NATO követelményekhez igazodó új Geodéziai Pontjegyzéket készítettek. (Mihalik)

Az első teljes Magyarországot lefedő digitális térképnek az 1987-1989 között elkészült DTA-200 (Digitális Térképészeti Adatbázis) tekinthető. A DTA-200 elsődleges adatforrásai az 1:200000 méretarányú Gauss-Krüger rendszerű katonai topográfiai térképek felhasználásával tervezett Magyarország 1:500000-es méretarányú katonai autótérkép felnagyított sokszorosítási eredetijei voltak. Az 1:200000 méretarányú térképszelvényekből 28 db ábrázol részben vagy teljes egészében magyar területeket. Ezen térképek adattartalma a nyolcvanas évek közepének hazai hardver és szoftver lehetőségeit meghaladta, ezért is került sor egy csökkentett adattartalmú (kvázi levezetett) egylapos térkép digitalizálására. Az adattartalom azonban még így is meghaladta volna a lehetőségeket, így a térkép tartalmi elemei közül elhagyták a szintvonalrajzot és az erdőket, melyek digitalizálása valószínűleg a legmunkaigényesebb lett volna, másrészt a DTM-200 használatával lehetett pótolni a domborzat hiányát, míg az erdők hiánya nem befolyásolta nagymértékben a potenciális felhasználói igényeket.

A Magyar Honvédség Térképészeti Hivatala (a rendszerváltás éveiben Tóth ÁgostonTérképészeti Intézet) a Geometriával (kisszövetkezet, kft, majd részvénytársaság) együttműködve kezdett el a számítógépes kartográfiávalfoglalkozni a nyolcvanas évek közepén. A DTA-200 létrehozása a hivatal/intézet egyik első személyi számítógépén, egy Olivetti AT 286-os számítógépen kezdődött meg. A szoftverkörnyezetet a Geometria AutoCAD alapú alfaGrafik programja biztosította. Az adatnyerés kézi digitalizálással digitalizáló tábla segítségével történt. (Itt kell megemlíteni, hogy a digitalizáló tábla volt szinte az egyetlen olyan személyi számítógépes periféria, amelynek volt hazai gyártása, még ha csak kis szériaszámban, nem ipari méretekben. Az 1951-ben alapított FOK-GYEM Szövetkezet 1982-1991 között gyártott digitalizáló táblákat. Ebben az időszakban igen nehéz volt a fejlett technológiai eszközök beszerzése, de ezek a berendezések elég egyszerűek voltak ahhoz, hogy itthon is gyártani lehessen őket, így sok hazai intézményben tették lehetővé a térképek digitalizálását.) Az 1989-es budapesti Nemzetközi Térképészeti Konferencia idején a katonai térképészetnek már Numonics 2200-as típusú A0-s digitalizáló táblája és Mutoh F-900-as A0-s plottere is volt.

A DTA-200 adatállomány teljes terjedelme 7,2 MB volt (Gauss-Krüger rendszerben), de az adatbázis az Egységes Országos Vetületben (EOV) is hozzáférhető volt. A DTA-200 első változata nem került széleskörű felhasználásra, gyakorlatilag a korabeli szakirodalom szinte említést sem tesz róla, a részletes technikai paraméterek sem voltak publikusak, illetve mára elvesztették a jelentőségüket ezek az információk. A DTA-200 fontossága elsősorban abban áll, hogy a katonai térképészet szakemberei ennek elkészítésekor szereztek megfelelő gyakorlatot, tapasztalatot egy jóval nagyobb volumenű feladat, a DTA-50 előállítására (egyértelmű volt a korabeli vizsgálatok alapján, hogy az 1:50000 méretarányú digitális térkép elkészítésére még nem voltak adottak a hardver feltételek).

De a DTA-200 önálló termékként is továbbélt. A DTA-200 1.0 verzió adatállománya részleges felújításával, az erdős területek ábrázolásával és az adatbázis felépítésének újraszervezésével 1998 októberében elkészült a DTA-200 2.0 verzió. Az adatállomány MicroStation/DGN, MapInfo, AutoCad/DWG és DXF file formátumban, Gauss-Krüger, UTM és EOV vetületi rendszerben is hozzáférhető lett. Mivel ebben az időben már megszűnt a katonai topográfiai térképek titkossága is, így piaci termékként lényegében bárki meg is vásárolhatta. A DTA-200 2.0-es verzió elkészítéséhez, a változások és a növényzet digitalizálásához az 1:200 000-es méretarányú katonai topográfiai térképek sokszorosítási eredetijeithasználták fel.

A DTA-200 2.0 esetén a térképi elemeket típusuktól függően a következő módon digitalizálták:

• Méretarányban nem kifejezhető pontszerű objektumok:

beszúrási pontra illesztett cellával (pl. templom, üzem). A pontszerű elemek ábrázolásához a Katonai digitális topográfiai térképek általános követelményei című (MSZ K-1066) szabványban (KDTT) rögzített jelek kerültek alkalmazásra.

• Egyezményes jellel ábrázolt vonalas elemek:

tengelyvonalon (pl. utak, vezetékek). A más térinformatikai szoftvereknek megfelelő formátumba való konvertálás után ezek az elemek a tengelyvonalaikkal kerültek ábrázolásra.

• Felületi elemek:

határoló vonal mentén zárt poligonként (pl. tó, erdő). A MicroStation szoftverkörnyezet a különböző felületi elemek ábrázolásához megfelelő lehetőségeket biztosított. A más térinformatikai szoftvereknek megfelelő formátumba való konvertálás során a felületek kitöltését meg kellett oldani, a felület körvonalai természetesen megőrződtek.

• Szöveges elemek:

a szöveges elemek ábrázolásához használt stílusok az időközben elkészült DTA-50 1.0-hoz kifejlesztett betűkészlettel egyeztek meg. A karakterek méretei a 1:200 000 méretaránynak feleltek meg. A betűkészlet kódkiosztása akkoriban a nemzetközileg elfogadott Latin-2-nek felelt meg.

A 2002-ben HUNET-200 néven ez volt az első állami alaptérkép, amelyet az interneten is publikáltak.

 

 

OTAB

A DTA-200 1.0-t időrendi sorrendben az Országos Térinformatikai Alapadatbázis (OTAB) követte. Ennek alapját az EOTR 1:100 000 méretarányú szelvényei képezték, melyeket a Geometria Térinformatikai Rendszerház a topoLogic alapszoftverével (lényegében egy AutoCAD-hez hasonló rendszer) hozták létre.A topoLogic alkalmazói és fejlesztői rendszert 1989-ben, az ICA budapesti Nemzetközi Térképészeti Kongresszusán mutatták be a nagyközönség előtt. A topoLogic az 1989-es Compfair kiállítás különdíjas terméke lett, a Térinformatika című hírlevél első száma Kelet-Európa első valódi GIS rendszereként mutatta be a szoftvert, megemlítve, hogy a program 110000 C nyelvű forráskód sort tartalmaz.

Később elkészült a MapLogic rendszer is, amelyet nagy teljesítményű asztali térképező szoftvernek tekinthető, a korabeli hardvereszközökhöz illeszkedő térképnyomtatási lehetőségekkel.

Az OTAB három önálló részadatbázisból áll:

• részletes szint: 1:100 000–1:250 000

Tartalom: vízrajz (patakok, folyók, csatornák, tavak, víztározók, kutak, források), közlekedés (normál és keskenyvágányú vasutak, autópályák, műutak, talajutak, hidak, kompok), létesítmények (ipari, mezőgazdasági, egyéb), települések (KSH által nyilvántartott települések, egyéb), határok (állam, megye, város, külterület, egyéb).

• részletes szint – kiegészítő

Tartalom: erdők, természetvédelmi területek.

• áttekintő szint: 1:500 000–1:1 000 000;

Tartalom: vízrajz (folyók, jelentős patakok, tavak, csatornák), közlekedés (vasutak, autópályák, első és másodrendű műutak), települések (KSH által nyilvántartott települések), határok (állam, megye, város, külterület).

• szemléltető szint: 1:1 000 000–1:2 000 000;

Tartalom: vízrajz (folyók, jelentős tavak, csatornák), közlekedés (fő vasútvonalak, autópályák, elsőrendű műutak), települések (városok, nagyközségek), határok (állam, megye).

Az OTAB úgy került kialakításra, hogy minél több felhasználói rendszer számára szolgáltasson digitális térképi háttéradatbázist (a domborzat az OTAB esetében is hiányzott). Segítségével a felhasználónak csak saját speciális adatait kell feltöltenie vagy illesztenie, a közös (közlekedés, határok, vízrajz, stb.) adatokat a számára megfelelő OTAB szintből készen kapja.

Az OTAB-ot többféle grafikus formátumban is (AutoCad DXF, topoLogic vektor, IntergraphMicrostation DGN és MapInfo MMI) elkészítették: bemutatásakor az 1990-es Compfair számítástechnikai szakkiállításona KSH vásárdíját nyerte el (a kilencvenes évek másodikfelétől a forgalmazást egy leányvállalat, az Infograph Kft. végezte 2004-es megszűnéséig).

A gazdasági rendszerváltás következtében ebben az időszakban jelentek meg Magyarországon tömegesen a multinacionális cégek, akik már komoly térinformatikai tapasztalattal rendelkeztek, s az ő számukra az OTAB biztosította a térinformatikai rendszerek működtetéséhez nélkülözhetetlen térképi adatbázist. Az OTAB-nak a DTA-50 megjelenéséig lényegében nem volt vetélytársa. (Alabér)A kilencvenes évek elejétől a Geometria – vélhetően a hazai piac fejletlensége miatt – elsősorban nyugat-európai projektben (kataszteri és topográfia térképek digitalizálása) vett részt, így az OTAB továbbfejlesztésére, napra készen tartására nem tudott kiemelt figyelmet fordítani.

Jól mutatja a digitális térképek iránti szakmai igényt például az is, hogy a nyolcvanas évek végén- a kilencvenes évek elején mind az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézete(TAKI), mind a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) esetében komolyan felmerült, hogy a már digitális formában rendelkezésre álló tematikus adataik kezeléséhez ők maguk digitalizálják be a megfelelő méretarányú EOTR topográfiai térképeket.

 

 

DTA-50

A katonai térképészeti intézet digitális termékei között a DTA-50 (Digitális Térképészeti Adatbázis) adatbázis már egy magasabb szintet képvisel, korábbi munkáik szintézisének tekinthető. Az adatbázis az 1:50 000 méretarányú Gauss-Krüger rendszerű katonai topográfiai térképek felhasználásával készült, annak teljes tartalmát digitalizálták. A tényleges munka hosszas előkészítés után 1993-ban kezdődött el s 1996-ra fejeződött be, de a csökkentett adattartalmú (domborzat nélkül) változat már korábban rendelkezésre állt (a Térinformatika szaklap már 1994 elejétől közölte a Magyar Honvédség Kartográfiai Üzem ezzel kapcsolatos hirdetését: az 1994-es számokban 1994 végi megjelenést, majd az 1995-ös számokban 1995 végi megjelenést jelezve). A DTA-50 létrejöttét egy OMFB pályázat tette lehetővé, részben az anyagi hátteret biztosította a műszaki fejlesztésekhez, részben a az első digitális térképészeti szabvány létrehozását támogatta (KDTT: Katonai Digitális Topográfiai Térkép MSZ K 1066).

Elkészítését a NATO délszláv háborúba történő beavatkozása is siettette, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy az Egyesült Államok Védelmi Ügynöksége (Defence Maping Agency) már 1993-ban támogatta a projektet elősegítve a megfelelő hardver és szoftverkörnyezet kialakítását. A délszláv válság miatt Taszár 1995-től az IFOR (ImplementationForce) majd 1996-tól az SFOR (StabilisationForce) csapatok logisztikai bázisa lett. A modern katonai repülőgépek tájékozódása, vezérlése már digitális térképek segítségével történik, így a Magyarországot ábrázoló részletes digitális térkép lényeges hozzájárulás lehetett a békefenntartó misszióhoz magyar oldalról.

A grafikus alapanyagot – a papírtérképek filmjeit – LaserScan pásztázó digitalizáló rendszerrel szkennelték 500 dpi felbontással (ezt a technológiát 1990-ben tudta megvásárolni a katonai térképészet). A raszteres állományt a szelvény sarokpontjaival, szükség esetén ismert belső pontokkal – főleg háromszögelési pontokkal – illesztették be a Gauss-Krüger rendszerbe. A vektoros állományok az elemek azonosítása és csoportosítás valamint a megfelelő ellenőrzések elvégzése után az kerültek az adatbázisba.

A Digitális Térképészeti Adatbázis mintegy 700 féle elemet (feature) tartalmaz. Az elemeket különféle témákba (kategória) sorolták be, melyek száma az egyes verziókban eltérő.

A DTA-50 első változata egy olyan általános váztérképnek tekinthető, amely egyrészt lehetőséget teremt topográfiai térképek készítésének automatizálására (értve ezalatt elsősorban a kartográfiai végterméket), másrészt felhasználható volt egy jövőbeli térinformatikai rendszer alapjaként (2.0 változat).

Az adatállomány terjedelme különböző adatformátumokban 0,4–1,0 Gbyte.

A teljes országot 319 papírtérkép-szelvény fedi le, melyeket az 1:25 000 méretarányú felmérésekből vezettek le. 1996-ra készült el ennek a térképnek a teljes digitális változata, az ún. DTA-50 (MicroStation DGN, AutoCAD DWG/DXF, MapInfo és ArcInfo formátumokban).

A Magyar Köztársaság 1:50 000-es méretarányú topográfiai térképének 1.0 verziója (DTA-50) az 1:50 000-es méretarányú katonai topográfiai térképek számítástechnikai feldolgozásával, valamint a Digitális Domborzati Modell (DDM) és a Geodéziai Adatbázis (GAB) felhasználásával jött létre. Az adatbázis feltöltését a Magyar Honvédség Kartográfiai Üzem és az AGM Közműfejlesztő és Lakossági Szolgáltató Rt. közösen végezte.

A DTA-50 használatával azonos térinformatikai alapstruktúra alakítható ki a helyileg és szervezetileg különálló rendszerek között, megkönnyítve ezzel az adatcserét, a szakmai együttműködést.

Az adatállomány a következő kategóriákat tartalmazza:

• alappontok;

• települések;

• létesítmények;

• közlekedés;

• hidak, átkelőhelyek;

• vízrajz;

• vízi és hajózási létesítmények;

• domborzat;

• növényzet;

• határok;

• településnévrajz;

• vízrajz névrajza.

DTA-200 1.0 verzió adatállományának részleges felújításával, az erdős területek ábrázolásával és az adatbázis felépítésének újraszervezésével 1998 októberében elkészült a DTA-200 2.0 verzió.A DTA 200 2.0-es verzió elkészítéséhez, a változások és a növényzet digitalizálásához az 1:200 000-es méretarányú katonai topográfiai térképek sokszorosítási eredetijei kerültek felhasználásra.A DTA-200 2.0 elemeinek listája összeállításának alapját a Katonai digitális topográfiai térképek általános követelményei című (MSZ K-1066) szabvány, a DTA-50 1.0 verzió MicroStation/DGN formátum elemtáblázata, valamint az érvényben lévő utasítások képezik. 2005-ben területileg is kiegészült a DTA-200, az eredeti 28 szelvényről 35 szelvényre bővült. Ezzel párhuzamosan a DTA-200 területére az 1:200 000 méretarányú térképek domborzatrajzából 200x200 m-es rácssűrűségű DDM is készült. Ebben a munkában a CADMAP Kft. volt a katonai térképészet partnere.

Elkészült egy teljesen újjászervezett és helyesbített, az 1:200000 térképi tartalomnak megfelelő adatbázis, a DTA-200-2k2.Újabb verziója, amelyet folyamatosan frissít a katonai térképészet a DTA-200-2k6. Ez az alapja több, 1:200000 méretarányú katonai térképi kiadványnak. Létrejött még ezeken kívül a DTA-500 és a DTA-1000, az 1:500000 és 1:1000000 térképek alapján.

A DTA-50 felújítása hagyományos légifényképezési eljárással készített fekete-fehér légifelvételekből előállított digitális ortofotók alapján végzett irodai kiértékelés, terepi helyszínelés, generalizálás és a gazdaság különböző szereplőitől begyűjtött aktualizálási információk alapján nyert adatoknak az adatbázisba történő bedolgozása útján került végrehajtásra. Fontos alapelv, hogy az adatbázisba csak ellenőrzött adatok kerülhetnek bedolgozásra.

 

 

A földmérési alaptérképek digitalizálása

Az első korai földügyi fejlesztések, kutatások a hetvenes évek elején indultak meg. 1974-ben helyezték üzembe a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál az ország első, európai mércével is korszerű, digitális térképi adatok feldolgozására alkalmas grafikus számítógéprendszerét. Ugyanitt már 1975-ben elkezdődtek az első kísérletek a nagyméretarányú földmérési alaptérképek digitalizálására. (Szabó-Kummer)

Az ingatlan-nyilvántartás Magyarországon az évszázados hagyományú kataszteri rendszeren alapul: műszakilag pontos, nagyméretarányú kataszteri térképből és jogi, közigazgatási iratokból áll. A digitalizálási és a digitális térkép-felújítási technológia bevezetésével kapcsolatban a következő követelményeket kellett figyelembe venni:

• hiteles és államilag egységes legyen,

• elégítse ki a hazai és európai műszaki, gazdasági, üzleti és jogi igényeket,

• a digitális térképek tartalma, pontossága és adatformátuma a magyar és a nemzetközi szabványoknak feleljen meg,

• tegye lehetővé a felhasználóknak, hogy a térképi vetület és a jelkulcsi elemeket transzformálhassák egyik rendszerből a másikba.

A földmérési alaptérképek nagy méretaránya és ebből adódóan nagy száma miatt ezek digitalizálásának igénye csak a rendszerváltás után merült fel. A hazai térinformatika kezdetei érintették a földmérési alaptérképeket is, lévén ezek egyszerű vonalas ábrázolása, a legtöbb esetben a domborzatábrázolás hiánya, megkönnyítette mind az adatbevitelt, mind a felhasználást.

Minden községről (városról) külön földmérési alaptérkép és így külön ingatlan-nyilvántartási térkép készül, amely általában a helység egész területét tartalmazza. Ha azonban újbóli felmérés vagy térképfelújítás csak a belterületre vagy csak a külterületre terjed ki, külön térkép készül a község belterületéről és a külterületről.

A Geodézia és Kartográfia szaklap 1989 elején azt írta, hogy „a földhivatali számítógépes rendszert talán még ez évben sikerül felállítani, amelyet egyelőre közösen hasznosítunk az ingatlan-nyilvántartással. De látni kell, hogy a jelenleg meglévő mintegy 80 MB diszkkapacitás egyik szakágazat számára sem elegendő.” (Deme)

A kilencvenes évek elején ugyan még csak a földmérési alaptérképek kevesebb, mint a fele volt elérhető az EOTR rendszerbe átdolgozva (az ország többi részére különféle méretarányú és vetületű régi kataszteri térképek álltak csak rendelkezésre, becsült szelvényszám kb. 60000), de néhány hazai város már elkészítette földmérési alaptérképeinek digitális változatát (ezek szinte kizárólagosan csak a belterületeket érintették), igaz ekkoriban még nem készültek el az erre vonatkozó szabványok. Ebben az időben a szakemberek 10-15 évre becsülték azt az időszakot, amíg elkészülnek hazánk teljes területére a digitális földmérési alaptérképek. 1992-ben 15-20 milliárd Ft-ra becsülték a digitális földmérési térképi adatállományok előállításának költségeit: ebből 638836 hektár belterület, 196703 hektár zárkert, s a többi külterület. (Böröcz)

A kilencvenes évek elején elsősorban Budapesten jelentett óriási problémát, hogy mintegy 300000 elintézetlen kérelem halmozódott fel a tulajdon átruházására, jelzálog bejegyzésre vagy egyéb ingatlan-nyilvántartási módosításra vonatkozóan. (Niklasz)

Már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a távlati cél az ingatlan-nyilvántartási adatokhoz való közvetlen számítógépes hozzáférés megvalósítása, napjainkban ez már egy jogilag megfelelően szabályozott, az érintettek (közjegyzők, önkormányzatok, kormányhivatalok) számára megszokott, mindennapos szolgáltatás.

1994-ben a Földhivatalok számítógépesítése című több évre tervezett PHARE-projekt tette lehetővé a TAKAROS program elindítását (tervezése már korábban megindult), amely a digitális kataszteri térképek földhivatali nyilvántartását, kezelését támogatta. Az informatikai beszerzések keretében 126 db szerver, 746 db számítógép és több száz nyomtatót tartalmazott a projekt. Ekkor még csak az ország területének mintegy 4%-áról készült el digitális földmérési térkép, de még ezek adatbázisba foglalása sem kezdődött el. (Niklasz)

A fejlesztés célja a TAKAROS esetében az ingatlan-nyilvántartási rendszer továbbfejlesztése volt teljes földügyi információs rendszerré. A TAKARNET esetében a cél az volt, hogy országosan elérhetővé váljanak a földhivatali információs rendszerek és ehhez csatlakozhassanak külső felhasználók is. Az eredeti tervek szerint s PHARE-program keretében kifejlesztett rendszer telepítését 1996 végére be kellett volna fejezni, de a végrehajtás majdnem négy évet csúszott. Végül a TAKAROS rendszer fejlesztése 1997 márciusára fejeződött be, s ekkor kezdődött a TAKARNET projekt végrehajtása.

2000 júniusában fejeződött be a TAKAROS rendszer 2.0 változatának a telepítése, így ettől kezdve az ország összes körzeti földhivatala ezt a számítógépes ingatlan-nyilvántartási rendszert használja. (Szabó Béla-Weninger Zoltán)

DAT

Az 1997-ben elfogadott DAT (digitális alaptérkép) szabvány (MSZ 7772-1) tárgya a földmérési, nagyméretarányú térképek céljait összesítő jelleggel szolgáló digitális alaptérkép fogalmi modelljének leírása.A szabvány célja, hogy a fogalmi modell szintjén meghatározza a DAT tartalmát képező objektumféleségeknek, geometriai jellemzőiknek, tartalmi és kapcsolati tulajdonságaiknak, adatminőségi jellemzőiknek körét, valamint ezek rendezésének elvét és a DAT tartalmát átfogóan ismertetni hivatott metaadatokat.

A szabvány meghatározzaa digitális alaptérkép fogalmát, tartalmát, fogalmi szempontból meghatározza és tartalmilag pontosan körülhatároljaaz állami alapadatok fogalmát. Előírja az alkalmazandó geodéziai alapokat ésa digitális alaptérkép megjelenítésének főbb szabályait. Objektumorientált szemléletben meghatározza a digitális alaptérképobjektumainak körét, osztályozási rendszerét, féleségeit és attribútumait,geometriai és topológiai alapjait,teljes részletességű adatminőségi követelményeit és az adatminőség mindenhol használandó féleségeit.

A DAT szabvány konkrét alkalmazásáról a DAT szabályzatok rendelkeznek.

1996-tól az állami földmérési alaptérképeket a DAT szabályzatokban foglalt szakmai előírások szerint kell készíteni.

A DAT Szabályzat a következő részekből áll:

• DAT1 Szabályzat: Digitális alaptérképek tervezése, előállítása, felújítása, adatcsere-formátuma, dokumentálása, ellenőrzése, minőségellenőrzése, hitelesítése és állami átvétele.

• DAT2 Szabályzat: A földmérési alaptérképek digitális alaptérképpé történő átalakításáról és minőségellenőrzéséről.

NKP

Az állami földmérési alaptérképek digitális formában történő megjelenítésének gondolata – az egész országra kiterjedően – 1992-re tehető, de a Nemzeti Kataszteri Program elindítását lehetővé tevő politikai döntés csak 1997-ben született meg; az akkori becslések szerint mintegy 15-20 évre tervezték a program befejezését.

A program finanszírozása csak hitelből volt lehetséges, melynek felvételére sem a Minisztérium, sem annak szervezetei és intézményei nem voltak jogosultak, ezért létre kellett hozni egy – a Földművelésügyi Minisztérium kizárólagos tulajdonában lévő – gazdálkodó szervezetet, a Nemzeti Kataszteri Program Közhasznú Társaságot (jelenlegi működési formája nonprofit kft.), mely 1996-ban alakult meg. Az NKP Kht. szervezte meg a digitális földmérési alaptérképek vállalkozók általi elkészítését. Ezen felül felügyelte és ellenőrizte a végrehajtást, a földhivatalok közreműködésével átvette az elkészült térképeket.

A Nemzeti Kataszteri Program keretein belül az egyik legfontosabb célfeladat a földmérési alaptérképek felújítása és digitális átalakítása. E tevékenység eredményeképpen az egész ország területére vonatkozóan megszületett az a digitális térképmű, melyben a törvény előírásainak megfelelően lesz biztosítva az állami és helyi önkormányzatok informatikai rendszerének térképi alapja.

Ezek a térképek megjelenési formájukban – lévén digitális állományok – mindenképpen korszerűek, de pontosságukban a korábbi, hagyományosadathordozón elkészített, a korabeli térképkészítési eljárás műszaki paramétereinekfelelnek meg, és a digitális átalakítás nem járt együtt az ingatlan-nyilvántartásátalakításával.

A Nemzeti Kataszteri Program alapvető célkitűzésére, 2002-ben szükségszerű változtatás történt. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkkal kapcsolatos felkészülés, azaz az agrártámogatási rendszer EU követelmények szerinti működtetéséhez fel kellett gyorsítani az adatok előállítását. 2001-ben négy mintaterületre megindult a külterületi nyilvántartási térképek vektoros digitális állománnyá történő alakítása.

2004-ben döntés született, hogy a feldolgozandó területek kezelése külterület (KÜVET), belterület és különleges külterület (BEVET) és fővárosi kerületek tagolásában történik.

Fentiek alapján a Földügyi és Térképészeti Főosztály és a Nemzeti Kataszteri Program

Kht. elkészítette az egyeztetett végrehajtási ütemtervet. Ennek összeállításakor az alábbi fő

szempontokat kellett figyelembe venni:

• az Európai Uniós elvárásoknak megfelelően a külterületi vektoros digitális alaptérképeknek 2005. december 31.-ig el kell készülni,

• a Földhivatalok lehetőleg ne legyenek egyszerre terhelve a KÜVET vizsgálat és állami átvétel, valamint a BEVET adatszolgáltatási és egyéb előkészítő feladatokkal.

MePAR

Az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának bevezetése megkövetelte az uniós támogatások igénybevételéhez szükséges Integrált Irányítási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) kiépítését. Az IIER kiépítését 2002 szeptemberében kezdte meg az FVM, ennek keretében a FÖMI 2002. októberében kezdte meg a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MePAR) kiépítését.

A MePARaz agrártámogatások eljárásainak kizárólagos országos földterület-azonosító rendszere. Abban az értelemben kizárólagos, hogy a földterülethez kapcsolódó részben vagy egészben európai uniós támogatások igénylése során csak ennek az azonosítási rendszernek az adatait lehet használni.Alapvetően azért van szükség erre a rendszerre, mert az Európai Unió és hazánk jogszabályai az érintett támogatások vonatkozásában kötelező jelleggel előírják. A 2004-es támogatási évtől a MePAR biztosítja a földterülethez kapcsolódó támogatásokalapját képező mezőgazdasági táblák helyének egyértelmű azonosítását, valamint adataival segíti területük egyszerű és pontos megadását. A mezőgazdasági táblákat az erre a célra elkészített térképeken, ún. MePAR blokktérképeken lehet azonosítani.

 

 

Térképészeti törvény és következményei

Az 1996. évi LXXVI. törvény a földmérési és térképészeti tevékenységről, melynek célja, hogy a földmérés és térképészet területén meghatározza az állam feladatait, valamint a földmérési és térképészeti tevékenység végzése feltételeinek szabályozásával olyan feltételrendszert hozzon létre, amelyben a földmérés, valamint a térképellátás iránti igények egységes szakmai követelmények szerint és gazdaságosan elégíthetők ki.

A törvény egyértelműen meghatározza a földmérési és térképészeti állami alapfeladatokat, szétválasztja a polgári térképészet és a katonai térképészet feladatait az állami topográfiai térképek tekintetében. Mivel szakmailag a polgári térképészet és a katonai térképészet feladatai szorosan összefüggnek, s ha nem is ugyanazt a vetületi rendszert, alapfelületet használják, mégis magától értetődően szükségessé vált a feladatok racionalizálása, összehangolása.

A jogszabályi feltételek változásával a topográfiai térképkészítés a kilencvenes évek végére paradigmaváltáshoz érkezett. Mind a polgári, mind a katonai térképészet elérkezett egy hagyományos technológiával készült térképmű létrehozásának befejezéséhez. Az EOTR térképek és katonai topográfiai térképek kielégítették a velük szemben támasztott akkori követelményeket. A korszerű igények kielégítésére az analóg topográfiai térképek már nem mindig feleltek meg, ehhez térinformatikai adatbázisként kell kezelni az állami topgoráfiai térképeket. Ehhez megfelelő tartalmú és minőségű digitális topográfiai adatbázis - és térképrendszerek létrehozására van szükség. A Magyar Honvédség Térképész Szolgálata 1997 márciusában kezdeményezte a Magyar Honvédség NATO-kompatibilis topográfiai térképrendszerének kidolgozását, a topográfiai térképrendszer átalakítását. Az előterjesztést a HM Kollégiuma 1997. májusában, majd novemberben kibővített ülésén megvitatta és elfogadta, egyben javasolta a Magyar Köztársaság Topográfiai Térképrendszerének átalakítására vonatkozó kormány-előterjesztés kidolgozását a honvédelmi miniszter és a földművelésügyi miniszter közös előterjesztésében.Ezzel párhuzamosan a megalapozott döntéshozatal szakmai előkészítése érdekében a katonai és polgári térképészet szakemberei a hazai tudományos élet képviselőinek közreműködésével 1997 nyarán elkészítették a Magyar Topográfiai Program (MTP) döntés-előkészítő tanulmányát, amely alapján a Magyar Tudományos Akadémia Geodéziai Tudományos Bizottsága is állást foglalt a program megvalósításának szükségessége mellett.

A Magyar Topográfiai Program célja közigazgatási, nemzetgazdasági és védelmi célokra egyaránt alkalmas, piacképes digitális és analóg térképészeti termékek előállítása. Ez magában foglalta az állami topográfiai térképek létrehozását digitális technológiával, továbbá a klasszikus topográfiai térképkészítést korszerű alapokra helyező adatgyűjtő, adatfeldolgozó, adattároló, termék-előállító, változásvezető és szolgáltató rendszer létrehozását.

A Magyar Topográfiai Program közvetlen haszna lett volna, hogy:

• a közvetlen és közvetett felhasználók széles köre részére elérhetővé válnak a korszerű, aktuális, értéknövelt termékek előállítására is alkalmas digitális topográfiai és kartográfiai adatbázisok és térképek;

• a program keretében létrehozott új térképrendszer kiváltja a jelenleg még párhuzamosan létező polgári és katonai topográfiai térképrendszereket;

• az EU és NATO-csatlakozással kapcsolatos elvárások kielégítése a szükséges digitális és térképi alapok biztosítása tekintetében;

• a korszerű termékek forgalmazásából, illetve az értéknövelt szolgáltatásokból bevétel lett volna elérhető.

A Magyar Topográfiai Program a finanszírozás elégtelensége miatt nem valósulhatott meg. Elsősorban a polgári topográfia területe nem volt képes a programban vállalt feladatok végrehajtására, de a katonai térképészet is csak lassúbb ütemben tudta a feladatokat elvégezni. Ennek megfelelőn amíg az MTP fogalma használatban volt a feladatok egyre inkább a katonai térképészet igényeinek megfelelőn alakultak át:

• korszerű adatgyűjtő, adatfeldolgozó, adat-tároló, termék-előállító, változásvezető és szolgáltató rendszer létrehozása;

• egységes alap létrehozása a topográfiai, kartográfiai, földrajzi és szakági térinformatikai rendszerek kiszolgálására.

A MTP termékeivel kapcsolatos főbb követelményeket a Digitális Topográfiai Adatbázis (DITAB) és a Digitális Kartográfiai Adatbázis (DIKAB) definiálta.A digitális topográfiai adatbázis- és térképrendszer elsődleges modellje a DITAB, amely a terep topográfiai elemeinek digitális leképzése. A DITAB elsődlegesen egy geometriai grafikus jellegű adatbázis, amely az objektumok geometriai tulajdonságait rögzíti, amely a szükséges minimális attribútum tartalommal egészül ki. A DITAB tartalmában, szemléletében lényegesen eltér a korábban létrehozott digitális térinformatikai adatbázisoktól. Míg ez utóbbiak előállítása már meglévő térképészeti anyagok digitális átalakításával történt, addig a DITAB létrehozása döntően elsődleges adatnyeréssel (légifényképek alapján) történik, így egyrészt geometriailag sokkal jobban tükrözi a valós világot, másrészt biztosítható a tartalom megbízhatóságának és aktualitásának homogenitása. A DITAB-nak biztosítani kell a különböző méretarányú digitális kartográfiai adatbázisok létrehozását, valamint lehetővé kell tennie különböző tematikus adatbázisok szolgáltatását az adatállomány tetszőleges csoportosítását, valamint elemzések, számítások elvégzését.

A DITAB alapján készíthetők el az levezetett méretarányoknak megfelelő digitális kartográfiai adatbázisok (DIKAB) és az analóg térképek.Az MTP katonai szegmensének nevezett térképátalakítási program két fázisra lett bontva. Az első fázis a DTA-50 fototérkép alapú részleges felújításán alapuló új, NATO-kompatibilis 1:50000 méretarányú topográfiai térképművet eredményezett. Ez a minimális programként ismert fázis 2004-ben lezárult. Az ún. teljes térképátalakítási program alapja az 1:25000 méretarányú térkép tartalmi sűrűségének megfelelő „valódi” topográfiai adatbázis. A műszaki megalapozás 2004-2005-ben befejeződött, a program megvalósítása vontatottan, időnként megszakadva halad. 2012-ig tulajdonképpen alig 100 szelvény területére fejeződött be az adatfeltöltés az 1167-ből. (Alabér)

 

 

Egyéb korai térképészeti adatbázisok

A térinformatika nemzeti projekt széles körű szakmai előkészítést követően 1992-ben indult el. Az OMFB által vezetett projekt főbb elemei a következők voltak:

• digitális térképi termékszabvány kidolgozása (FÖMI)

• távérzékelésen alapuló országos haszonnövény terület-, állapot-, fejlődést felmérő és hozambecslő információs rendszer megalapozása (FÖMI)

• a GPS-technika hazai alkalmazási feltételeinek infrastrukturális és módszertani fejlesztése (FÖMI)

• 1:50000 méretarányú digitális topográfiai térkép létrehozása (szabványok kidolgozása, technológiai utasítás) (MH TÁTI).

Ezzel egy időben az OMFB az önkormányzatok számára is kiírt térinformatikai pályázatot. (Márkus)

Néhány korabeli digitális térképi adatbázist mindenképpen célszerű megemlíteni:

1. Budapest-4000
   Az InfoGraph Kft. 1993-ban elkészült terméke. Nagy méretaránya (1:4000) és tömbhatáros és utcatengelyes kivitele előnyös volt, a tömbök sarokpontjainak házszámait is tartalmazta. Eleinte kizárólag MapInfo formátumban forgalmazták, de később DXF és DGN formátumokban is elérhetővé tették.

1. BDA-2000, Budapest Digitális Alaptérképe
   A Geometria által készített 1:2000-es méretarányú térkép olyan további információkat is tartalmaz, mint a föld alatti létesítmények, kötött nyomvonalú közlekedési útvonalak, egyedülálló és lakótelepi épületek. 1993-ban készült el.

1. Magyarország Földrajzinév-tára (FNT).
   A névanyag az 1:25000-1:50000 méretarányú topográfiai térkép tematikájához illeszkedik és az ország teljes területét lefedi. Az FNT adatbázis a települések, a településrészek, a tájak, kisebb területek (dűlők, erdők stb.) nevét, a természetvédelmi területek nevét, a domborzati és vízrajzi neveket, a térképi ábrázolásban megszokott nevezetes pontok (pl. rom, kilátó, kastély stb.), valamint egyes fontosabb közlekedési objektumok nevét, a földrajzi nevek összesen 39 típusát tartalmazza.
   Egy névrekord a földrajzi névvel jelölt objektum fekvését a megye és a helység feltüntetésével, valamint EOV és/vagy földrajzi koordinátapárral határozza meg. A névrekord tartalmazza a földrajzi név típusát, a név változatait, a név és a változatok forrását. Egyéb attribútumok: lakosságszám, magasság, vízfolyások kapcsolódási száma. A megjegyzések mezőben utalás van a közigazgatási változásokra, a nevek alá-fölérendeltségi viszonyaira, vagy ha más helység területére is kiterjed a név.
   Az adatbázis szerkezete tartalmilag a helységekre (a tájak, megyék kivételével) épül, azaz egy több helység területére kiterjedő földrajzi objektum annyiszor található meg az adatbázisban, ahány helységhez kapcsolódik. Az adatállomány szerkezete logikailag névrekordokból áll, a rekordok között nincs hierarchia.
   Az FNT1 a nevek sűrűségét tekintve 1:40 000 méretarányú topográfiai térképek tematikájának felel meg. Az FNT2 az 1:10 000 méretarányú állami topográfiai térképek tematikájához igazodik, a projekt 2005-ben az ország területének 30%-os feldolgozásánál tartott. Az FNT1 mellet az ún. eredeti, 1:2880 méretarányú kataszteri térképek névanyagát is tartalmazni fogja. A nevek lokalizálása itt már poligonnal, ill. vonallal történik.Az adatállomány helyszíni egyeztetéssel, a lakosság, ill. az önkormányzatés az érdekelt mező-, és erdőgazdasági társaság bevonásával áll elő.

1. Magyar Közigazgatási Határok (MKH)
   Az adatbázis a magyarországi közigazgatási határok adatait tartalmazza országhatár, régióhatár, megyehatár, kistérséghatár, településhatár szinten. Az adatállományok megfelelnek a földhivataloknál nyilvántartott jogerős állapotnak. Az állományok különböző - a felhasználó igényének megfelelő - mértékben generalizált változatokban is kaphatók, 1 méter élességű koordinátákkal.
   Az adatbázis formai követelményeit az FM 21/1995 számú rendelete határozta meg, az adatbázis a FÖMI gondozza és szolgáltatja.

1. DSM magyarországi digitális utcatérképek
   A DSM digitális, sarokponti házszámokat tartalmazó, Magyarország minden települését egységesen lefedő térinformatikai településtérkép a GeoX Kft. tulajdona, melynek fejlesztése 1996-ban kezdődött. Az első változat alapját a DTA-50 egyes, kiválasztott rétegei képezték, amelyből az utakat és utcákat részben ortofotók alapján, részben GPS mérések segítségével teljesen lecserélték. A vasutakat teljesen újradigitalizálták. A DSM a maga idejében a Magyarországon elérhető legrészletesebb intelligensdigitális utcatérkép sorozat. A DSM térképek nem különálló településenként fedik le az országot, hanema térkép egy egységes adatbázist jelent. A DSM térképek legfontosabbeleme a cím- és közlekedési adatbázis, amelyben megtalálható az összesmagyarországi önkormányzati vagy állami kezelésben lévő út- és utcaszakasz. A DSM egységes adatbázist és kartografált térképi tartalmat biztosít azország összes településre. (Csemez, Kollányi-Prajczer)

A Magyar Köztársaság modernizációs programja a 2159/1996 (VI./28.) számú kormányhatározatban önálló feladatként tartalmazza Magyarország légifelmérését. Ennek a rendeletnek a végrehajtása érdekében az FVM Földügyi és Térképészeti Főosztálya EU Harmonizációs programja keretében 2000-ben három, egymással összefüggő nagy programot indított el Magyarország teljes területére vonatkozóan:

• 1:30 000 méretarányú légifelvételek készítése ((Magyarország Digitális Ortofotó Programja, MADOP);

• 5 m x 5 m rácsméretű, 1 m magassági pontosságú digitális domborzatmodell előállítása;

• fentiek alapján 1:10 000 méretaránynak megfelelő digitális ortofotó előállítása.

1:30 000 méretarányban, 4500 m magasságból összesen 7746 db színes diapozitívot készítettek, ebből a számból az ismételt képeket levonva 6667 db felvételt szkenneléssel digitálissá alakítottak.

A IV. rendű háromszögelési hálózat alapján elvégezték a 6667 db felvétel légiháromszögelését. A 4096 db 10.000-es topográfiai szelvény domborzatrajzának vektorizálása alapján 5 m rácssűrűségű, mintegy 4 milliárd pontot tartalmazó digitális domborzati modellt (DDM) állítottak elő. A domborzatmodell alapján előállított 4096 db digitális ortofotó szelvény, kb. 2.5 TB nagyságú. (Winkler)

2000 után 2005-ben készültek új ortofotók, majd 2007-től gyakorlatilag folyamatosan történik a légifelvételek és digitális ortofotók elkészítése.

Bár nem tekinthető térképészeti adatbázisnak, de feltétlenül említésre méltó, hogy 1994 végén jelent meg az első magyar készítésű digitális világatlasz CD-ROM (bár hajlékonylemezes változat is létezett). A Rudas & Karig Kft. kiadásában a MÁFI és az ELTE Térképtudományi Tanszéke és Cartographia Kft. együttműködésében készült kiadvány vektoros világtérképet tartalmazott, így a CD-ROM további részét korabeli multimédiás tartalom fotók) töltötték ki.

1995 elejére a Cartographia Kft. is befejezi a Budapest várostérkép digitális átalakítását (AutoCAD környezetben). 1997-ben készül el a Cartographia Kft. két digitális terméke: a Budapest és a Magyarország CD-ROM.

 

 

Összefoglalás

A tanulmány kísérletet tesz a hazai digitális térképészeti adatbázisok áttekintésére, elsősorban a 1980-1990-es évek történéseire koncentrálva. A téma tanulmányozásánál ugyanazzal a problémával szembesültem, mint a hasonló szakterületek feldolgozói: a korabeli szakirodalom igencsak hiányos és a digitális állományok nagy része már nem hozzáférhető vagy olyan formátumú, amely ma már nem olvasható. Ezért is tartottam fontosnak a téma széleskörű feldolgozását. Remélhetőleg a téma szakemberei saját tapasztalataikkal kiegészítik, pontosítják a tanulmány megállapításait, így írásban is rögzítve és remélhetőleg megőrizve a korszak történéseit, a hazai digitális állományok létrehozásának összetett folyamatát.

Igyekeztem a témát széleskörűen feldolgozni, de amíg bizonyos részterületeken saját ismereteimre támaszkodhattam, addig más szakterületeket a korabeli szakfolyóiratok tanulmányai alapján ismertetek. Mivel a tanulmány terjedelme az eredetileg tervezettnél jelentősen nagyobb lett, így írás közben a tárgyalt időtartamot igyekeztem lerövidíteni s csak érintőlegesen ismertettem az elmúlt 10-12 év történéseit, inkább a XX. század végi történésekre koncentráltam. A digitális földmérési térképek hazai történetének részletes ismertetését nálam avatottabb szakemberek alkalmasabbak, remélhetőleg a szaklap valamelyik későbbi számában erről is olvashatunk.

 

 

Alabér László: A topográfiai térképrendszer átalakításának lehetőségei a Magyar Honvédség igényeinek és a NATO-csatlakozás követelményeinek figyelembevételével

PhD értekezés, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, 2004

Böröcz András: A földmérési alaptérképek mint a térinformatikai rendszerek térképi alapja és költségforrásai

Geodézia és Kartográfia, 1992/6. 408-411.

Csemez Attila: Az üzleti térinformatika alapjai

Diplomamunka, ELTE, 2002

Deme Gyula: Gondolatok a digitális térkép kialakításának kérdéseiről

Geodézia és Kartográfia, 1989/1. 30-33.

Divényi Pál– Koós Árpád: Távközlési célú topográfiai adatbázis

Geodézia és Kartográfia, 1982/4. 260-63.

Gyergyák Ferenc: Az elektronikus technológiaváltás és a közigazgatási folyamatok kapcsolatrendszere

Tanulmány „Az ügyintézés modellezése” című tananyaghoz, 2011

Kalas Tibor: Számítógép az államigazgatásban

Közgazdasági és Jogi könyvkiadó, Budapest, 1979.

KollányiLászló-Prajczer Tamás: Térinformatika a gyakorlatban

KÉE Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék, Budapest, 1995.

Koós Árpád: Digitális terepmodellek a vezeték nélküli összeköttetések tervezésében PKI 1972-1994

Távközlési Könyvkiadó, Budapest, 1996.

ed. Márkus Béla: Térinformatika Magyarországon ’94 (NCGIA Core Curriculum)

EFE FFK Térinformatikai Tanszék, Székesfehérvár, 1994.

Mihalik József: Térinformatikai rendszerek és digitális térképészeti adatbázisok alkalmazási lehetőségei a Magyar Honvédségben

PhD értekezés, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, 2003

Niklasz László: Nagyméretarányú kataszteri felmérési és térképezési stratégia Magyarország számára

Térinformatika, 1995/2. 14-17.

Papp-Váry Árpád: Két évtizede nem titkosak a térképek

Geodézia és Kartográfia, 2010/1, 22-25.

ed. Remetey-FülöppGábor-Fekete János-Márkus Béla-Mihály Szabolcs-Szabó Szilárd: A térinformatika és alkalmazásai

Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, Budapest, 1993.

Lackó László: Kisméretarányú kartogramok előállítása számítógéppel

In: ed. StegenaLajos-KlinghammerIstván-Füsi Lajos: Automatizálás a kartográfiában II. (StudiaCartologica 3)

ELTE Térképtudományi Tanszék, Budapest, 1972.

Szabó Béla-Weninger Zoltán: Befejeződött a Takaros és a Takarnet információ-technológiai rendszer országos telepítése

Geodézia és Kartográfia, 2000/8, 34-38.

Szabó Szilárd-Kummert Ágnes: Fejezetek a térinformatika magyarországi történetéből

Bonaventura GIS, Budapest, 2001

Varga, L. (2010. április 13.). A közigazgatási informatika kezdetei

Jegyző és Közigazgatás, 2010/2.

Winkler Péter: Nagyfelbontású DDM és digitális ortofotó az ország teljes területére

Országos Térinformatikai Konferencia, 2003 (http://www.otk.hu/cd03/3szek/WinklerPéter.htm)

Zentai László: Output-orientált digitális kartográfia

Doktori értekezés, Budapest, 2003