RS&GIS

A tematikus térképek valamilyen felületről helyszíni vizsgálatok során, vagy légi- illetve űrfelvételek, távérzékelt állományok interpretálásával készített térképfedvények.

Az interpretáció a fényképtartalom olyan irányú kiértékelése, mely a tárgyak és jelenségek felismerésén, jelentőségük szerinti osztályozásán alapul. Feladata, hogy a tárgyak és jelenségek kialakulását, fejlődését vagy pillanatnyi állapotát vizsgálja, azok mennyiségi és minőségi meghatározását végezze el a légifénykép, űrfelvétel segítségével. A fénykép-interpretáció célja kettős: egyrészt a fényképek tartalmának adatszerű, statisztikus feldolgozása vagy leírások készítése, másrészt a fényképértelmezéssel egybekötött tematikus térképezés. (Mike, 1976)

Egy képet rendkívül sok szempontból elemezhetünk. Interpretáció során az értelmező nem csak magát a felvételt vizsgálja, hanem a rendelkezésre álló adatok alapján minél több információt kíván szerezni. Nem csak egy képet, képpárt, vagy képmozaikot vizsgál, hanem igyekszik átfogó ismereteket szerezni a területről, az objektumokról, folyamatokról. Ehhez gyakran nem elegendő az egy alkalommal, egyféle módszerrel készített kép vizsgálata, hanem a rendelkezésre álló összes korábbi felvételt, és minden más információforrást értékelni kell. (Például korábbi légifelvételek, korábbi topográfiai és helyrajzi térképek, talajtani-, hidrológiai-, növénytani-, és egyéb tematikus térképek, helyszíni beszámolók, visszaemlékezések, szakirodalom, egyéb cikkek, dolgozatok, stb.) A legtöbb esetben nélkülözhetetlen a terepbejárás, és sokszor terepi mintavételt követő laboratóriumi vizsgálatok is szükségesek.

Az interpretációt sok esetben több személy végzi, vagy ellenőrzi. Az adott szempontú interpretációt végző személy szakterületén magas képzettségű, nagy gyakorlattal rendelkező személy kell, hogy legyen. E nélkül legtöbbször képtelen volna a legtöbbször közvetett-, áttételes jelekből az összefüggésekre következtetni. Az interpretációt végző/ellenőrző személyeknek nem csupán saját speciális szakterületükhöz kell magas szinten érteniük, de az alkalmazott információszerzési módszer elvét, pontosságát, hiba- és torzítási lehetőségeit ismerve tisztában kell lenniük a vizsgált alapállományok megbízhatóságával, a kiértékelés várható hibájával, torzításaival, és a kiértékelés pontos céljával. Ismerni kell a tárgy jelentőségét, fontosságát. Esetleg össze nem függő körvonalakból kell a tárgyat mintegy rekonstruálni. Különösen igaz ez a korábban készült kisfelbontású, esetleg fekete-fehér, csökkent denzitású légifelvételek esetében. Ismerni kell a korabeli viszonyokat, és a fizikai- kémiai-biológiai folyamatokat és egymásra hatásokat. (Rádai 1978)

Az elsődlegesen vizsgálandó fotóelemek a következők:

-          méret

-          alak

-          szín

-          vetett árnyék

-          tónus és színárnyalat

-          szövet, finom szerkezet

-          szerkezet, mintázat, textúra

-          környezettel való kapcsolat (asszociáció)

-          előfordulás helye

(Szilágyi és Juhász 1988)

A felismerhetőség természetesen függ a kontraszttól, és a tárgy környezetétől is. A szenzor és az optikai rendszer felbontása, feloldóképessége meghatározza a még megkülönböztethető tárgyak méretét. 

Bizonyos tárgyak, jelenségek nem detektálhatóak:

-          Amennyiben például az egyedi, kis kiterjedésű „tárgy” kisebb felületen képződik le, mint az elemi pixel, vagy a kép szemcséje. A tárgynak olyan méretben kell megjelennie a felvételen, hogy felismerhető és mérhető is legyen. Általánosan elmondható, hogy az elkülönült tárgy felismerésére nincs lehetőség a látható tartományban, amennyiben a terepi felbontás miatt, az elemi pixel ötszörösénél kisebb méretben képződik le.

-          A tárgy árnyékba esik, és a felvétel dinamikai határai nem teszik lehetővé az árnyékos területek speciális hisztogramegyeztetett kiértékelését.

-          Amennyiben a keresett tárgyat lomb, vagy más fedezet takarja.

-          Amennyiben a tárgy és a háttér azonos reflektivitású és emisszivitású, és speciális képfeldolgozással sem érhető el a tárgy elválasztása, láthatóvá tétele (például keskeny dinamikai tartományú felvételek esetében).

Minél nagyobb a terepi felbontás, az észlelés és azonosítás annál valószínűbb és pontosabb. A feloldóképesség a tárgytávolság csökkentésével, az optika átmérőjének növelésével, a detektor növelésével vagy az energiagyűjtő antenna méreteink növelésével javítható. A feloldóképesség a hosszabb hullámok felé általánosan romlik  (Domokos Gy-né 1984c).

Számos jelenség csak közvetett módon deríthető fel. Ilyenkor nem maga a tárgy vagy jelenség látható a felvételeken, hanem az általa befolyásolt környezetből, más tárgyból következtetünk a keresett tárgy jelenlétére, mennyiségi, minőségi állapotára.

A felszín közeli talajvíz szintre a dúsabb növényzet utal. Vízzáró kőzetek jelenlétét feltételezik a források.

A vizuális interpretáció fontossága elévülhetetlen, mivel a spektrálisan és textúra alapján nem elkülöníthető, funkcionálisan különböző kategóriák, algoritmusok alapján nehezen azonosítható objektumok felismerése és vizsgálata így lehetséges.

Felhasznált irodalom:

Mike Zsuzsa (1976): Légifénykép-interpretálás és a természeti erőforrások feltárása, Akadémiai Kiadó, Budapest

Rádai Ödön - Vízügyi Műszaki Gazdasági Tájékoztató 106.  -  Légifotó-értelmezés a vízügyi gyakorlatban, Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet, Budapest,  1978   15. p.

Szilágyi A. és Juhász I. (1988): Talajtani légifénykép-interpretáció módszertani útmutató nagyméretarányú genetikus talajtérképek készítéséhez, 2.4.· 21.o.·· Földmérési és Távérzékelési Intézet, Budapest